Az első pincém (írta:manen_lyset )
Mindig csodálkoztam, miért van a pincéknek olyan rossz hírnevük. Egyedülálló anya nevelt, nem volt saját házunk, egy lakásban nőttem fel egykeként, szóval nem értettem ezt az egész „pince-dolgot”. Néztem horrorfilmeket és láttam ezeket a sötét szobákat, tele pókhálóval és vérrel, de nem értettem. Nem tudtam felfogni mi ez a nagy felhajtás. A pince ugyanolyan helyiség volt, mint bármelyik másik. A konyha is lehet ugyanolyan félelmetes a megfelelő zenével és világítással.
Nemrég költöztem és hadd mondjam el, most már értem. Most, hogy megtapasztaltam az első látogatásom a pincében, megértem miért félnek annyira az emberek.
Megértem azt az idegesítő érzést, hogy valaki figyel, ahogy átvágsz a szinte kézzel tapintható sötétségen. Átérzem azt a csalódottságot, ami az miatt van, hogy mindig kiég az egyetlen izzó, ahogy meghúzod a láncot, akárhányszor cseréled ki. Tudom milyen érzés messzi sikolyt hallani, de amikor megállok, és tényleg hallgatózom, csak sekély légzést hallok. Ugyanúgy rettegek a szűk, nyikorgó lépcsőktől, és félek attól, hogy valaki megragadja a bokám a rések közt.
Reszkettem és rám tört a rettegés, amikor elmentem a baljóslatú pinceajtó előtt. Tudom milyen félni az ajtórés árnyaitól és érezni a huzatot, ami onnan jön, noha amikor lent jártam, érzem a fülledt levegőn, hogy nincs légmozgás.
Az egyetlen dolog amit nem értek, hogy miért, vagy jobban mondva hogyan van pincém, amikor a tizedik emleten lakom.
Mindig csodálkoztam, miért van a pincéknek olyan rossz hírnevük. Egyedülálló anya nevelt, nem volt saját házunk, egy lakásban nőttem fel egykeként, szóval nem értettem ezt az egész „pince-dolgot”. Néztem horrorfilmeket és láttam ezeket a sötét szobákat, tele pókhálóval és vérrel, de nem értettem. Nem tudtam felfogni mi ez a nagy felhajtás. A pince ugyanolyan helyiség volt, mint bármelyik másik. A konyha is lehet ugyanolyan félelmetes a megfelelő zenével és világítással.
Nemrég költöztem és hadd mondjam el, most már értem. Most, hogy megtapasztaltam az első látogatásom a pincében, megértem miért félnek annyira az emberek.
Megértem azt az idegesítő érzést, hogy valaki figyel, ahogy átvágsz a szinte kézzel tapintható sötétségen. Átérzem azt a csalódottságot, ami az miatt van, hogy mindig kiég az egyetlen izzó, ahogy meghúzod a láncot, akárhányszor cseréled ki. Tudom milyen érzés messzi sikolyt hallani, de amikor megállok, és tényleg hallgatózom, csak sekély légzést hallok. Ugyanúgy rettegek a szűk, nyikorgó lépcsőktől, és félek attól, hogy valaki megragadja a bokám a rések közt.
Reszkettem és rám tört a rettegés, amikor elmentem a baljóslatú pinceajtó előtt. Tudom milyen félni az ajtórés árnyaitól és érezni a huzatot, ami onnan jön, noha amikor lent jártam, érzem a fülledt levegőn, hogy nincs légmozgás.
Az egyetlen dolog amit nem értek, hogy miért, vagy jobban mondva hogyan van pincém, amikor a tizedik emleten lakom.
Ne nézz oda (írta: tensing99 )
Azt gondoltam, hogy szörny van a szekrényemben. Nem voltam biztos benne, mert sose néztem meg. A szekrény ajtaja régi és nem csukódik be teljesen. Mindig, amikor megyek lefeküdni, érzem, hogy engem néz a résen keresztül. Sose nézek vissza rá.
Nőjj már fel. – Mondta apu. – Nincs itt semmi, amitől félned kell. Már tíz éves vagy. – És kirántotta a szekrény ajtaját. Elfordultam és becsuktam a szemem.
Apu kiáltott. A takaró alá bújtam. Nem sokkal később odasétált és a takarón keresztül megpaskolta a fejem.
Látod, nincs semmi, amitől félned kell.
Addig vártam, míg elmegy és utána húztam bújtam elő levegőt venni.
Attól a naptól kezdve már nem éreztem a szekrényből a tekintetet. Már apu szobájából néz.
Azt gondoltam, hogy szörny van a szekrényemben. Nem voltam biztos benne, mert sose néztem meg. A szekrény ajtaja régi és nem csukódik be teljesen. Mindig, amikor megyek lefeküdni, érzem, hogy engem néz a résen keresztül. Sose nézek vissza rá.
Nőjj már fel. – Mondta apu. – Nincs itt semmi, amitől félned kell. Már tíz éves vagy. – És kirántotta a szekrény ajtaját. Elfordultam és becsuktam a szemem.
Apu kiáltott. A takaró alá bújtam. Nem sokkal később odasétált és a takarón keresztül megpaskolta a fejem.
Látod, nincs semmi, amitől félned kell.
Addig vártam, míg elmegy és utána húztam bújtam elő levegőt venni.
Attól a naptól kezdve már nem éreztem a szekrényből a tekintetet. Már apu szobájából néz.
Az anyukám mindig azt mondta, hogy bármi lehet belőlem, amikor felnövök. Sokáig hittem neki. Elhittem, hogy az álmom, hogy híres táncos vagy orvos legyek, teljesülni fog. Most itt állok huszonnégy évesen és tudom, hogy nem így van. Szép nő akartam lenni és tudtam, hogy nem vagyok. Szóval tennem kellett érte. De azt kell, hogy mondjam, ettől a nőnek az arcától viszket alatta a sajátom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése