Egy jó ember (írta: ThePaleThing
)
Ian jó embernek tűnt.
Egyik nap odasétált hozzám a kedvenc kávéházamban olvasás közben, egy elvitelre kért kávéval a kezében. Egy teljesen átlagos szöveggel nyitott, hogy milyen jó a könyv, amit olvasok, mielőtt bevallotta volna, hogy nem is olvasta. Soha nem hittem volna, hogy ilyen könnyen elcsábulok, de egy óra múlva már az ujjai köré csavart. Nevet cseréltünk, de telefonszámot elfelejtettünk, ami csak akkor jutott eszembe, amikor ő és az addigra már kihűlt kávéja elmentek. Nem kellene volna zavarnia, hogy nincs meg a száma. Különben is, biztos csak rendes akart lenni egy fura lánnyal, egy olyan helyen, ahova az emberek a társaság miatt mennek. A sors keze azonban közbeavatkozott, amikor egy héttel később ugyanott állt. Szőke hajába beletúrva azzal ugratott, hogy már a következő könyvet olvasom. Egy órával később már azt beszéltük meg, hogy másnap délután találkozni fogunk.
Jó embernek tűnt.
A délután csodás volt, de én mégis egy sikátorban görnyedtem és néztem a naplementét, miközben félelem ülte meg a gyomrom. Tudhattam volna, hogy könnyű célpont vagyok az olyanoknak, mint ő.
Levegő után kapkodtam, mert már régóta zajlott az üldözés és én rettegtem. Egy szőke villanást láttam a sikátorban, mire felugrottam, egyenesen a szemetes konténernek, ami megvágta a karom és jelezte neki a hollétem. Sietnem kellett.
Folyamatosan figyeltem, hátha meglátom, de hogy tud ilyen gyorsan haladni? Nem voltam biztos benne, hogy sokáig fogom tudni tartani a lépést vele. A vágás a karomon erősen vérzett, de nem állhattam meg, erősnek kellett maradnom. Tudtam, hogy elérhetem a megváltásomat, ha elég gyorsan kitartó maradok.
És kitartottam. Végül utolértem őt. A hasszúrás okozta vérveszteség végül megállította.
Miért kellett így végződnie? Őrültnek nevezett mikor újra és újra bevallottam érzéseim iránta. Sóhajtva vágom el a torkát.
Kár. Tényleg jó embernek tűnt.
Ian jó embernek tűnt.
Egyik nap odasétált hozzám a kedvenc kávéházamban olvasás közben, egy elvitelre kért kávéval a kezében. Egy teljesen átlagos szöveggel nyitott, hogy milyen jó a könyv, amit olvasok, mielőtt bevallotta volna, hogy nem is olvasta. Soha nem hittem volna, hogy ilyen könnyen elcsábulok, de egy óra múlva már az ujjai köré csavart. Nevet cseréltünk, de telefonszámot elfelejtettünk, ami csak akkor jutott eszembe, amikor ő és az addigra már kihűlt kávéja elmentek. Nem kellene volna zavarnia, hogy nincs meg a száma. Különben is, biztos csak rendes akart lenni egy fura lánnyal, egy olyan helyen, ahova az emberek a társaság miatt mennek. A sors keze azonban közbeavatkozott, amikor egy héttel később ugyanott állt. Szőke hajába beletúrva azzal ugratott, hogy már a következő könyvet olvasom. Egy órával később már azt beszéltük meg, hogy másnap délután találkozni fogunk.
Jó embernek tűnt.
A délután csodás volt, de én mégis egy sikátorban görnyedtem és néztem a naplementét, miközben félelem ülte meg a gyomrom. Tudhattam volna, hogy könnyű célpont vagyok az olyanoknak, mint ő.
Levegő után kapkodtam, mert már régóta zajlott az üldözés és én rettegtem. Egy szőke villanást láttam a sikátorban, mire felugrottam, egyenesen a szemetes konténernek, ami megvágta a karom és jelezte neki a hollétem. Sietnem kellett.
Folyamatosan figyeltem, hátha meglátom, de hogy tud ilyen gyorsan haladni? Nem voltam biztos benne, hogy sokáig fogom tudni tartani a lépést vele. A vágás a karomon erősen vérzett, de nem állhattam meg, erősnek kellett maradnom. Tudtam, hogy elérhetem a megváltásomat, ha elég gyorsan kitartó maradok.
És kitartottam. Végül utolértem őt. A hasszúrás okozta vérveszteség végül megállította.
Miért kellett így végződnie? Őrültnek nevezett mikor újra és újra bevallottam érzéseim iránta. Sóhajtva vágom el a torkát.
Kár. Tényleg jó embernek tűnt.
Egyedül alvás (írta: tarandfeathers
)
Hazudott nekem. Biztos más oka is lehetett, hogy szakított velem a barátnőm, mint a horkolásom. Tudtam, hogy nem szoktam horkolni korábban, senki más nem mondta ezt korábban. De ő ragaszkodott hozzá, hogy pokolian horkolok, és nem bírja tovább. Egyébként tökéletes párnak tűntünk. Mindegy.
Miután különváltunk, visszatértem a magányos életemhez és lakásomba. Ezután hallottam egy készülékről, ami megakadályozza a horkolást, és vettem is belőle, hogy kipróbáljam. Egy karkötő volt, ami érzékelte a horkolást és apró elektromos áramütéssel keltett fel. Ez arra volt jó, hogy arra szoktassa az agyam, hogy csak akkor tudok nyugodtan aludni, ha megszűnik a horkolásom.
Aznap, amikor megkaptam a szerkezetet, felvettem és mentem lefeküdni, kíváncsi voltam, hogy felébreszt-e. És felébresztett. Felkeltem, kinyitottam a szemem és hallgatóztam. Valamilyen szinten igaza volt a barátnőmnek. A karkötő elektromos impulzusokat küldött végig a karomon és valaki pokolian horkolt a szobámban.
Hazudott nekem. Biztos más oka is lehetett, hogy szakított velem a barátnőm, mint a horkolásom. Tudtam, hogy nem szoktam horkolni korábban, senki más nem mondta ezt korábban. De ő ragaszkodott hozzá, hogy pokolian horkolok, és nem bírja tovább. Egyébként tökéletes párnak tűntünk. Mindegy.
Miután különváltunk, visszatértem a magányos életemhez és lakásomba. Ezután hallottam egy készülékről, ami megakadályozza a horkolást, és vettem is belőle, hogy kipróbáljam. Egy karkötő volt, ami érzékelte a horkolást és apró elektromos áramütéssel keltett fel. Ez arra volt jó, hogy arra szoktassa az agyam, hogy csak akkor tudok nyugodtan aludni, ha megszűnik a horkolásom.
Aznap, amikor megkaptam a szerkezetet, felvettem és mentem lefeküdni, kíváncsi voltam, hogy felébreszt-e. És felébresztett. Felkeltem, kinyitottam a szemem és hallgatóztam. Valamilyen szinten igaza volt a barátnőmnek. A karkötő elektromos impulzusokat küldött végig a karomon és valaki pokolian horkolt a szobámban.
Nem hős, csak szörny (írta: Yttrium94
)
Egyik este épp fürödtem, mikor meghallottam a szomszédom kiáltását az utca túloldaláról. Rögtön kirohantam, meztelenül.
Hideg volt kint és a szomszédom az úton feküdt, alig lélegzett. Körülnéztem, de senki se volt a környéken, csak én és a szomszédom. A szemeit eltávolították.
Segítség…Könyörgött. Hallottam a rettegést a hangjában és remegett a félelemtől. Tudta, hogy előtte állok, ezért elkezdett felém kúszni.
Kérem, segítsen. Esdekelt.
Itt vagyok. Mondtam neki.
Oh, kérem. Mondta és elsírta magát.
Letöröltem a vért az arcáról, ahogy letérdeltem hozzá. Már hangosabban kiáltozott, mint eddig. Olyan hangja volt, mint egy sikítószellemnek, ahogy a fülébe suttogtam.
Hogy a pokolba jutottál ki? Még nem végeztem veled.
Egyik este épp fürödtem, mikor meghallottam a szomszédom kiáltását az utca túloldaláról. Rögtön kirohantam, meztelenül.
Hideg volt kint és a szomszédom az úton feküdt, alig lélegzett. Körülnéztem, de senki se volt a környéken, csak én és a szomszédom. A szemeit eltávolították.
Segítség…Könyörgött. Hallottam a rettegést a hangjában és remegett a félelemtől. Tudta, hogy előtte állok, ezért elkezdett felém kúszni.
Kérem, segítsen. Esdekelt.
Itt vagyok. Mondtam neki.
Oh, kérem. Mondta és elsírta magát.
Letöröltem a vért az arcáról, ahogy letérdeltem hozzá. Már hangosabban kiáltozott, mint eddig. Olyan hangja volt, mint egy sikítószellemnek, ahogy a fülébe suttogtam.
Hogy a pokolba jutottál ki? Még nem végeztem veled.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése