A mai posztban szereplő rövid horror sztorik fordításáért szeretnék köszönetet mondani TribeBubu-nak. :)
Képes voltam teleportálni (írta: Chanzy94)
Amikor kisgyerek voltam, képes voltam teleportálni.
Onnan tudom, hogy mindig, amikor elaludtam a kanapén tévénézés közben, később az ágyamban ébredtem fel. Minden egyes alkalommal.
Mindenkinek előszeretettel meséltem a szupererőmről. Minthogy egy vézna, öt éves gyerek voltam, nem volt sok barátom, így akkoriban ez volt a legizgalmasabb dolog, ami történt velem.
Most már jól tudom, a legvalószínűbb az, hogy apám volt az, aki felcipelt a szobámba, és lefektetett, miközben aludtam. De akkor felvillanyozó volt, hogy mindenkinek a különleges képességemről áradozhattam.
Hetven évvel később, a halálos ágyamon lerohantak az emlékek. Minden évből, amit Isten zöldellő Földjén töltöttem. Minden tettem, minden hibám felsejlett.
Majd utoljára lehunytam a szemem, és ismét arról ábrándoztam, hogy birtokomban van a teleportálás képessége. Még… egyszer… utoljára.
Képzelheted, hogy meglepődtem, mikor pár másodperc elteltével kinyitottam a szemem és egy szakadék szélén találtam magamat. Vörös táj tárult a szemem elé, ameddig csak elláttam. Fortyogó láva hömpölygött mindenütt és hatalmas, szárnyas fenevadak uralták az eget.
Amikor arra vágytam, hogy tudjak teleportálni, nem éppen ezen a helyen akartam kikötni.
A Patkánykirály tornya (írta: PH2KZ)
Gyermekkorom óta a Patkánykirály tornyának legfelső szobájában raboskodott a hercegnő. Fogságának kezdetén a király legjobb lovagjait bízta meg szeretett lányának kiszabadításával, de egyikük sem tért vissza a küldetésből. Miután mindannyian kudarcot vallottak, uruk minden kincsét felajánlotta annak a bátor harcosnak, aki képes visszahozni a hercegnőt, ám a jelentkezők sorra elbuktak. Most, hogy hosszú évek teltek el, a király odaígérte vagyona mellé kiszabadítandó lánya kezét is a leendő hősnek, aki ennél fogva a trón jogos örökösévé is vált egyúttal. Úgy határoztam, én leszek a várva várt vitéz.
Amint megérkeztem a toronyba, a Patkánykirály mennydörögő üvöltést intézett felém, melynek hangjába páncélom beleremegett. Az átkozott fenevad mélyen ülő, éjfekete szemével gyilkos tekintetét rám szegezve felém iramodott, keresztülvágva a padlón heverő csontvázakon, melyek korábbi áldozataiból maradtak meg. A teremtmény irtózatos bűzétől gyomrom háborogni kezdett, de erőt vettem magamon, s rárontottam ellenségemre. Hosszú órákig tartó küzdelmet követően belemártottam pengémet a Patkánykirályba. Számtalan farka egy csomóból kiindulva tekergőzött, ezen a ponton érte fegyverem az ádáz teremtény testét, végül pedig egy tűzgolyót irányítottam a tátongó seben keresztül ellenfelem beleibe.
Ekkor kölykei istentelen sikolyok kíséretében vetették rám magukat a körülöttem elhelyezkedő felsőbb szintekre vezető lépcsőkről. Tucatjával fogtak közre, ám egy pillanat elég volt, hogy felmérjem, mi is ez az új, váratlan akadály. Csak itt-ott nőtt bundája e rémeknek, s az atyjukéhoz hasonlatos fekete, beesett szemeiktől eltekintve külsejük szinte emberre emlékeztetett. A természet fertelmei, egytől egyig majdani Patkánykirályok. Ahogyan haladtam egyre feljebb a toronyban, egyik szörnyet a másik után vágtam le, tetemüket pedig félrehajigáltam.
– Hercegnő? – Rothadás és avas ürülék bűze fojtogatott. – Hercegnő, hallasz engem? – Mikor a legfelső teremhez értem, leemeltem sisakomat, és megragadtam az ajtó kilincsét. – Vége a lidércnyomásnak. – A szobába lépve olyan látvány fogadott, amilyenre nem voltam felkészülve.
Az emberöltőnyi elszigeteltség dühöngő fenevaddá torzította a hercegnőt. Amint benyitottam, tébolyultan sikoltozni kezdett felém. Keblén csecsszopó patkánycsemete csüngött, ami anyja sikolyai utánzásába fogott. Rémületemben becsaptam az ajtót, s rohanvást menekültem lefelé a lépcsőkön, próbálva kiverni fejemből a lány dudorodó, állapotos hasának képét.
Lett egy barátnőm (írta: EvantheNerd83)
Olyan boldog vagyok, hogy végre van barátnőm! Tűvé tettem a világot, hogy találjak egy csinos lányt, akit táncolni vihetek. Rengetegen voltak, akik elsőre rokonszenvesnek tűntek, de valahogy egyik sem működött. Egyiküknek szokatlanul vastag volt a szemöldöke. Egy másiknak olyan közönséges tetoválásai voltak, amilyeneket még sosem láttam. Mások meg túlságosan… átlagosak voltak.
Nem egy sztár után kutattam. Nem. Gyűlölöm a reflektorfényt. Egyszerűen olyasvalakit kerestem, aki egyszerre érdekes és bájos.
Nos, egy idő után úgy gondoltam, feladom.
De aztán találkoztam vele.
Tökéletes volt. Fekete haja olyan hosszú volt, mint az ágyam alatt elnyúló árnyak. A bőre pedig olyan világos, mint a ragyogó holdvilág. Mosolya olyan széles, mint a vékony lábai közötti kecses ív. Szinte azonnal rájött, hogy őt figyelem.
Csendes teremtés. Szokta nézni, ahogy alszom.
De engem nem zavar.
Gyönyörű lány.
Még azokkal a vágásokkal is, amik a csuklóján vannak.
És a vérrel…
Említettem már, hogy az első randink a fürdőszobámban volt?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése