Sci-fi Szerda #5



Az időgép (írta: levilarringtongimmeflair)

- Hitler öngyilkos volt. A háború után... várj... nem, valaki fejbe lőtte. A támadó... a támadó megpróbálta megölni Hitlert, de egy második, ismeretlen támad megölte... várj, volt egy harmadik is. Igen, az első megpróbálta megölni Hirlert, de őt ölték meg és utána... várj. Ki az a Hitler? Miről is beszéltél az előbb?
- Azt hiszem a világtörténelemről beszéltünk. Valamit mondtál Hitlerről, ki volt ő?
- Nem tudom. Egy fura bajszos férfira gondolok, de olyan, mintha álom lenne. Mint egy olyan álom, amiről tudod, hogy nem találhattad ki magadtól.
- Térjünk vissza a tárgyhoz. Hogy tudnánk kipróbálni a gépet?
- Az előbb beszéltünk róla. Kisebb változások után kutatunk a jelenben a múlthoz képest, másodpercekben gondolkodva.
- Milyen másodpercek?
- Öh, épp azt beszéltük, hogy a gép működik és a legjobb lenne, ha bizonyítanánk is az elméletet. Vissza akartunk menni az időben, hogy megöljük Hitlert és megszabadulnánk a nácik 64 éves uralmától... vagy almától? Almáról beszéltünk?
- A gépről beszéltünk.
- Az időgép? Mi van vele?
Nem emlékszem, ki fedezte fel?
- Az az idióta Norman Dudley. A semmiből tűnt fel, az a kis görcs. Hülyébbnek nézett ki, mint egy doboz haj, de megmutatta Einsteinnek. Csak odament és ... bombáznak minket? Hallod te is?
- Úgy érzem, mintha nem is lennék itt.
- Te...
Egyedül a laboratóriumban, Kindle körülnézett és most vette észre, hogy a falhoz beszélt.


Magammal szemben ültem (írta: megacosmo)

Magammal szemben ültem az asztalnál. Nem úgy néztem ki, mint a tükörben, inkább úgy, mint a fényképeken. Azon gondolkoztam, vajon arra gondol-e, mint én. Sokkal nyugodtabb volt, mint én. Még mindig hihetetlenül kellemetlen volt saját magammal egy szobában lenni. Állítása szerint öt nappal a jövőből érkezett. Három napja jelent meg a biztonsági ketrecben és ez volt az első alkalom, hogy megengedték, hogy találkozzak vele. Látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, de mosolygott.
- Hello.
A hangja magasabb volt, mint az enyém. Nem tudtam mire véljem, mit mondjak neki.
- Hol voltál eddig? - Kérdeztem végül.
- A hotelben az utca túloldalán. Nagyon ízléses, kedvelni fogod.
- Igen, ezen gondolkoztam, hogy feltehetően két nap múlva én is bele fogok ülni a ketrecbe.
- Így van.
- Mi van akkor, ha mégse?
Ráhajolt az asztalra és csak ennyit mondott.
- Majd eljutunk oda is.
Persze, ő már túlesett ezen a beszélgetésen.
- Nos, jól nézel ki. Minden rendben ment? -Kérdezem.
- Igen, teljesen jól alakult. Hajnali négykor érkeztem, szóval várnom kellett pár órát, mielőtt kiengedtek volna.
Mindketten nevetünk.
- Túlélem, mindaddig amíg...
Majd egyszerre fejeztük be a mondatot.
...nem két fejjel jövök ki.
Nem tartottam viccesnek, így kicsit tovább ültünk némán.
- Melyik számra gondolok?
- Öt.
- Nem, hét.
Össze voltam zavarodva.
- Biztos lefojtattad ezt a beszélgetést az én szemszögemből, miért nem emlékszel, hogy melyik számot mondtad?
- Emlékszem rá, hogy ötöt mondtam. Ez biztos.
- Akkor én miért a hétre gondoltam?
- Minden idővonal egy kicsit más, mert minden alkalommal egy kicsit másképp beszélgetünk. Ezt mondták nekem. Különböző idősíkok, mindegyik más egy kicsit, és ez így megy tovább.
- Tehát a kísérletünk végtelen számú különböző univerzumot teremt?
- Nem végtelen számút, csak annyit, ahányszor bemész a ketrecbe. Egyszer valaki a te helyedben majd nem fogja követni ezt a mintát.
Ez a lehetőség meg se fordult a fejemben. Annyira elmerültem abban a gondolatban, hogy ez egy időhurok, hogy eszembe se jutott, hogy minden egyes alkalommal lehetne másképp. Neki több ideje volt ezen gondolkozni, mint nekem, így megkérdeztem a legnyilvánvalóbbat.
- Hányszor mentem be a ketrecbe?
- Az előttem lévő azt mondta, hogy 5 205 612 alkalommal. Szóval ezt a számot kellene megjegyezned.
- Te jó ég! Szóval két nap múlva én leszek az 5 205 614.?
- Ha bemész a ketrecbe, de ugye bemész?
- Persze, hogy bemegyek! Én leszek a világ első időutazója!
- Heh, pont ugyanaz, amit én mondtam!
- Tudod, lehet hogy ez a végtelenségig ismétlődni fog.
Csak mosolygott és bólintott. Vannak dolgok, amik nem változnak.

Megjegyzések