Vissza a Földre (írta: frankz0509Cybernetic Wanderlust)
Az A-59-es hajót, egy millió kolonizálóval együtt egy féregjáraton keresztül küldtük egy lakható bolygóra, ami a G2V csillag körül kering a Virgo Szuperhalmazban. A küldetés az volt, hogy benépesítsék a bolygót és meghódítsák, mert a Home Star bolygói már nem alkalmasak arra, hogy tovább éljünk rajtuk.
A több millió jelenlevő változóból csak azzal az egy napkitöréssel nem számoltak, ami eltérítette az előre kijelölt pályájáról a gépet és kisütötte a navigációs rendszert.
A sima landolás helyett, az A-59 lezuhant a bolygóra, olyan hatalmas becsapódási krátert okozva, hogy a bolygó atmoszférájáig felszálló por megölte a bolygó lakóit.
A telepesek addig maradtak a hajón, amíg ki nem fogytak az élelemből és a létfenttartás is megszűnt. Egy nap kénytelenek voltak kimászni.
Senki se tudta, hogy mi történt velük, amíg egy szonda az Annex-26.1-ről észre nem vett egy ismeretlen eredetű mélyűrbeli hajót.
A tárgyat Voyager-1-ként azonosították be a kódfejtők, egy "Föld" nevű bolygóról és egy primitív lemezt tartalmazott, ami különféle audióvizuális felvételt tartalmazott a bolygóról. Évmilliók teltek el, rég túlélve az első lakóit a Home Star első bolygójának.
Mégis mindenki boldog volt és örült, hogy kiderült végül, az A-59-es mégis túlélte.
Ágyúteszt (írta: bloodlustshortcakeLivin)
Az ágyú készen állt. A leghalálosabb fegyver Amerika történelmében valaha. Az első tesztlövés célpontja az égen volt, a Marsot célozták meg, hogy biztonságos távolságból lehessen látni a becsapódás erejét. De milyen nagy meglepetés ért mindenkit, mikor az első lövést követő fél órán belül jött a megtorló választűz.
Az emberiség nyomában (írta: Painshiftergimmeflair)
A kapukat az emberi faj megmentőjeként bálványozták. A fénynél gyorsabb sebességet nem érték el, ezért csak egyetlen egy rendszerre voltak korlátozva. Megrekedtek, csapdába estek, egészen a kapukig. Két kapu készült egyszerre, örökre összekötve, azonnali átvitelt biztosítva. Normális sebességgel kellett közlekedniük, egészen addig, amíg el nem érték a céljukat, de onnantól kezdve bármikor használhatták. Hajóflották indítottak útnak minden elképzelhető irányba, amik nem voltak sokkal többek, mint túlértékelt dobozok, amik kapukat szállítottak.
Néhány ilyen űrhajó évtizedekig utazott, némelyik évszázadokig vagy évezredekig. Az emberek előtt megnyílt a galaxis, de nem voltak elég türelmesek, hogy meglássák mit tudnak nyújtani nekik az első kapuk, mielőtt még többet indítottak volna útnak a galaxis másik végébe. Az emberiségnek egy lehetősége volt, hogy elterjedjen a galaxisban és ők éltek vele, minden olyan bolygó irányába küldtek kaput, ahol úgy tűnt, hogy egy személy kibírja űrruhában.
És egyre jobban terjedtek, galaxisokat kolonizáltak és egyre távolabb kerültek otthonról. Ahogy új világokat özönlöttek el, kezdve a sivár bolygókkal, az egészen egzotikusokig. A technológiai tudásuk segítségével bármilyen halott bolygót képesek voltak élettel telivé változtatni. Hatalmas emlékműveket emeltek, míg folytatták a kapuk rajainak indításait az univerzumban.
Évmilliókkal később érkezett meg az a kapu, ami legtávolabbra került. Az emberek nem tudták, amiko útnak indították ezt a kaput, de ez a bolygó különleges volt. A célpont a mi otthonunk volt. Fiatalabb faj vagyunk, mint az emberek, de már elég fejlettek ahhoz, hogy felismerjünk egy idegen űrhajót. Több millió évnyi létezésünk alatt nem voltunk képesek elérni a fénynél gyorsabb utazást és soha nem láttunk más életformát.
Ámulattal figyeltük a túlértékelt dobozt, ami egyik városunk külterületén volt. Az oldalai lenyíltak, hogy rámpaként fel lehessen jutni a szállítmányhoz. Egyszerű szürke fémes boltív volt, de megláttuk benne az első fényeket egy idegen világból.
A Föld maradványai gyönyörű volt. Megrepedt és omladozó, de még mindig csillogó üveg- és aranyszín tornyok. A legszebb kőből vájt épületek összeomolva és elfelejtve. Épületek és szerkezetek borították be a területet, amiknek a célját még megtippelni se tudtuk volna, rozsdásan és benőve. Az egész bolygó zsongott az élettől, de a kapuk építői nem voltak sehol.
Elkeseredtünk, mert a testvéreink, akiket nem is ismertünk, de elvezettek az otthonukhoz, nem voltak sehol. A világukon át, a naprendszerükön át több ezer kapu vezetett több ezer célponthoz. Több ezernyi úticél további több ezernyi lehetséges otthonhoz vezetett. Minden világ, amit találtunk azonban üres volt. Minden egyes világ, amit találtunk gyönyörű volt.
Az emberiség nyomában vagyunk, remélve, hogy egyszer találkozunk azokkal, akik megmutatták nekünk az univerzumot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése