Békével érkeztünk és ajándékokat hoztunk (írta: projectchango)
Körülbelül száz évvel korábban egy hatalmas űrhajóflotta jelent meg az éjszakai égen a hold közelében. Azon gondolkoztam, van-e bármi esélyünk.
A világ összes kormánya felkészült a támadásra. Az emberi faj sose volt ennyire összhangban, de mielőtt megindítottuk volna a megelőző csapást, minden nemzet vezetője a saját nyelvén üzenetet kapott:
- Békével érkeztünk és ajándékokat hoztunk.
És tényleg így volt. Megoldást kínáltak az étel- és energiagondjainkra. Mindössze annyit kértek cserébe, hogy engedjük meg nekik, mint az elpusztult civilizációjuk túlélőinek, hogy letelepedhessenek és együtt éljünk. Természetesen minden vezető egyöntetűen belegyezett, remélve, hogy az emberiség több ajándékot fog majd még kapni. Kaptunk is, fejlett technológiai tudást, aminek segítségével sokkal hatékonyabban tudtunk bányászni, mint azelőtt valaha. Képesek voltunk a kéreg mélyéből kifejteni a nyersanyagokat, amit előtte nem értünk még el. Amikor megkérdeztük, hogy mi lesz akkor, amikor elfogy a nyersanyag, azt mondták ne izguljunk. Ez alapján újabb ajándékra számítottunk idővel.
Aztán egy nap, a Föld teljesen kimerült és mi kétségbeesetten vártuk a következő ajándékot, minden nemzet vezetője egy egyszerű üzenetet kapott.
- Viszlát és köszönjük.
Menekültek (írta: wolfbiter0)
Az első menekülteket a külvárosnál vették észre. Nem beszéltek angolul, se bármilyen más földi nyelven tulajdonképpen. Az arcuk zavaros volt és furcsak. A bőrük sötét és zsíros. Csak annyi volt náluk, amennyi ruhát viseltek. Az első csoport körülbelül kétezer fő volt, kiket könnyen el tudtak szállásolni az ideiglenes menekülttáborokban. Csak pár napig tartott megtanulni a nyelvüket, és elsőnek azt kérdeztük, honnan jöttek. Egyikük, egy magas feketebőrű férfi, széles szemekkel elvezetett minket az erdőbe, pár mérföldre a várostól. Ekkor érkezett meg a menekültek második hulláma. A semmiből jelentek meg a tisztáson, milliónyi széllökés kíséretében. A csoport majdnem tízenkétezer főt számlált és rosszabb állapotban voltak, mint az előbb érkezettek. A készletek kezdtek elfogyni a táborokban, az élelem és a víz kevés volt. A személyzet nem tudta tartani a lépést, ahogy egy másik hullám érkezett három nappal később, már majdnem ötvenezer fővel. Mind éhesek, betegek és fél lábbal már a sírban voltak. A furcsa nyelvükön könyörögtek vízért, és sírtak a boldogságtól, hangosan átkozva a szörnyeket. De nem volt vége még. Egymás után jelentek meg a hullámok a tisztáson. Újra megkérdeztük.
- Honnan jöttetek?
A vezetővel beszéltünk, aki gyorsan megtanult angolul. Furcsa akcentussal beszélt, de érthető volt. Kicsit küzdött a szavakkal válasza közben.
- Az idők végéről jöttünk.
- Mennyien jönnek még?
A szemünkbe nézett, arca ugyanolyan mogorvának tűnt, mint eddig.
- Milliárdok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése