Az első antológia, amiből novellákat mutatok be, nem más, mint Veres Attila: Éjféli iskolák novellás kötete.
Sokat gondolkoztam, hogy az utóbbi időben olvasott könyvek közül melyikkel kezdjem, végül ez mellett tettem le a voksom, mert ez ragadott magával leginkább.
Ami a leginkább tetszett a történetekben, hogy egyiknél se lehetett tudni, vajon hogy fognak alakulni a dolgok, mi lesz a végkifejlet.
Ráadásképp pedig minden egy nagyobb világ részei, amit a különféle utalásokkal is megerősít, de erről majd később, példákkal, amik még inkább élettel töltik meg a novellákat.
A könyv borítója nagyon jól sikerült, rejtélyes, misztikus és a felsejlő óriás sziluettje a vörös ruhás nő előtt nagyon hangulatos.
Három fő részre osztotta az író a történeteket: Testetlen-lelketlen, Éjszakai bőr és Nulla óra nulla perc. Mindegyik valamilyen szinten jellemzi azokat az írásokat, amik hozzájuk tartoznak. A mai posztban az első három olvasási élményét osztom meg veletek.
1. Pornó éjfél után
Mindenki máshogy éli meg az első szexuális élményét, van akinek jobban sikerül, van akinek kevésbé és van a történet főszereplője, aki kifejezetten rosszul, de ne ugorjunk ennyire előre. Kezdésnek megismerhetjük a főszereplőt, akinek a kedvenc foglalatosságai közé tartozik, hogy feljárjon a >>pornaftermidnight.com<< oldalra (ami oldal egyébként tényleg létezik, link a címre kattintva elérhető) és ott figyelje a párokat. Felmerülhet a kérdés, hogy jutott ide? Erre kapjuk meg a választ a visszaemlékezése során, amiben megismerhetjük a gyerekkori környezetét, az igazi magyar panelvalóságot, ami egyébként visszatérő elem. Nem telik túl izgalmasan az élete, de ezt változtatja meg a találkozás egy lánnyal. Nem akarom lelőni a poént, de maradjunk annyiban, hogy a kialakuló testi vonzódás nem pont úgy teljesül be végül, ahogy azt bárki gondolná (kivéve ha szereted a fekete humorral fűszerezett szatíra filmeket).
2. Ködváros
Ez a sztori volt az egyik, amelyik rendesen megmozgatta az agyam és próbára tette a figyelmem is egy kicsit. Az >>http://irodalmirejtelyek.blogspot.com/<< (ami oldal szintén létezik, link a névre kattintva) bloggere posztot ír arról a kiadatlan könyvről, aminek a címe Magyarország ki nem adott könyvei, amiben egy olyan ki nem adott könyvről írtak, ami a magyarországi elfeledett garázszenekarokról szólt volna. Tudtad követni? Remek! Tehát ez egy igencsak többrétegű történet, annak ellenére, hogy néha oda kell figyelni, épp melyik könyvből való az idézet, nagyon lendületesen halad előre, ahogy a kutatómunka is több szinten zajlik benne. A novella központi rejtélye azonban a Ködváros nevű zenekar, ami minden karakter életére így vagy úgy, de hatással van. Mindenki csak mondákat hallott és az ismerősének az ismerőse mesélte, hogy milyen jó volt a koncertjük valahol. Vajon tényleg létezik-e a zenekar?
Spoiler: A zenekar Veres Attila Odakint sötétebb című könyvében is szerepel, ha jól sejtem, mert ott nincs megerősítve, de miután olvastam ezt a könyvet, úgy vélem nincsenek véletlenek.
3. Nem elevenszülő
Ez a történet annyira bizarr és mégis olyan természetességgel van leírva, hogy miközben olvastam, egyre inkább olyan érzésem lett, mint a főszereplő férfinak, hogy jól van ez így. Nem az para, hogy a szomszéd csajjal szűrte össze a levet, az még sima ügy, hanem azzal kezdődik a furcsasági lista, hogy menekül valahonnan valami erővel rendelkező lények elől. Folytatódik a sor azzal, hogy valószínűleg nem ember, és mellesleg valami fura rituálét szokott végezni a lakásában, de egyébként teljesen hétköznapi budapesti paneléletet élnek. Mindaddig, míg terhes nem lesz, hogy megszülje a tökéletes nőt a férfinak. Nem akarok többet szpoilerezni, de nagyon sikerült beépítenie a bizarr elemet az egyébként teljesen átlagos panelhangulatba, hogy tényleg azon kezdtem el tűnődni, hogy amikor panelban laktam, milyen eset történt meg, ami ott és akkor normálisnak tűnt, viszont belegondolva egyáltalán nem az.
Tetszik Attila írásaiban, hogy mindegyik gondolkodásra késztetett és megmozgatta a fantáziám, így az olvasás után is tudott hozzáadott élményt adni.
Egyelőre itt befejezem, következő posztomban a Testetlen-lelketlen szakasz utolsó két novellájáról írok.
Addig is jó olvasást!
Morhen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése