Élménybeszámoló - [Vörös Pöttyös Klub - Egy könyves nap csak Neked!]

Sziasztok!

Ma a változatosság kedvéért egy eseménybeszámolót hozok nektek a legutóbbi Vörös Pöttyös Klubról, ahol három magyar író által írt Könyvmolyképzős könyvet is bemutattak.

Felmerülhet a kérdés, hogy kerültem olyan könyvek bemutatójára, amiknek nem igazán vagyok a célközönsége? Nos a válasz nem olyan bonyolult, egyszerűen azért, mert szeretem a hangulatot, ami egy ilyen eseményt jellemez és szeretek nyitni új zsánerek, más korcsoportokat megcélzó írások felé.
Ezenkívül érdekesnek tartom találkozni az írókkal személyesen is, kicsit többet megtudni róluk és arról, hogy milyen külső körülmények vagy belső motivációk ihlették a legújabb történetüket.

Első beszélgetés: Eszes Rita - Rókatündér


Eszes Ritával a Rókatündér kapcsán Róbert Katalin beszélgetett, minek keretein belül a történet rövid összefoglalója mellett megtudhattuk, hogy Rita a Rotary Clubbal maga is járt Japánban.
Ezt azért tartom érdekesnek megemlíteni, mert így a környezet leírása és a japán kultúra bemutatása eléggé hihető forrásból származik, saját tapasztalatból. Ez az első (de nem utolsó) utazás ihlette a sztorit, bár kicsit váratott magára a megírással. Röpke 20 év telt el az első gondolat óta, ami közben kicsit változott is a kezdeti elképzelés, mire kialakult a végleges verzió.
Érdekes volt hallani a Japánban személyesen tapasztalt dolgokról, és hogy a Rókatündér megírásához az Illangók folytatásának a kéziratát hagyta félbe a szerző. Felmerült kérdésként, hogy lesz-e még Japánnal kapcsolatos könyve, amire az a válasz érkezett, hogy szeretne még írni ilyen történetet.

Második beszélgetés: Róbert Katalin - 6 hét a világ

Az első beszélgetés után most Róbert Katalint kérdezte Deszy a 6 hét a világ című könyvéről. Nem csak a történetről, hanem az írónőről is több érdekességet tudhattunk meg, ami alapján nem is olyan csoda, hogy pont ezt a témát választotta. Elhangzott, hogy a színház fontos szerepet játszik a családja és saját életében is, amit lehetett látni a beszélgetés során, olyan lelkesen mesélt erről a világról. És mivel Deszy ráadásul színházban dolgozik, ezért tökéletesen megértették egymást ezen a téren, legalábbis én így láttam. Kiderült, hogy eredetileg krimi lett volna a történet fő cselekménye, amit végül dobott, hogy egy szerelmi történet bontakozhasson ki helyette, miközben megismerhetjük a Láthatatlan Társulatot, avagy a színház háttérmunkásainak a világát, amibe nem sokszor nyerünk betekintést.


Gábor beszélt arról, hogy milyen változásokon esett át a cím, mire elnyerte jelenlegi formáját. Ezelőtt ugyanis volt egy másik, ami véglegesnek tűnt egy ideig, ám végül mégis megváltozott. Így lett a "Lányok, szellemek és egyéb pokolbéli furcsaságok"-ból "Első csók és egyéb démonok", ami megtartott valamennyit az előző cím érzéséből, de sokkal jobban illik a történethez.
A könyvből az olvasók megtudhatják, mi zajlik le egy középiskolás fiúban, mielőtt közeledni próbál egy lányhoz. A leginkább azzal a mondattal tudom jellemezni, amit az egyik szereplő mondott:
"– Nem kell magabiztosnak lenned, csak annak kell látszanod."
A könyvben a szerelmi szálon kívül szóba kerül az iskolai zaklatás, a bullying és a misztikus szálról sem szabad elfeledkezni. Plusz érdekesség, hogy a kutyát az író egy az egyben a saját kutyájáról mintázta, mint ahogy elmondta, azért, hogy így örökítse meg őt. Így bármikor ha előveszi a könyvet, fel tudja frissíteni az emlékeit vele kapcsolatban.

És még egy gondolat a poszt végére, ami eszembe jutott az esemény kapcsán.

Varga Bea írt róla, hogy létezik egyfajta zsenimítosz a magyar írókról, ami nem fedi teljesen a valóságot, így utólag mi már csak elbeszélésekből ismerhetjük meg az igazságot róluk. Milyen módon készültek a történeteik, verseik, mennyit dolgoztak velük, mennyi hullámvölgyön és hullámhegyen mentek keresztül, míg megszülettek a kész művek.
Ugyanezeket az információkat a kortárs íróktól viszont közvetlenül hallhatjuk, olvashatjuk a bejegyzéseiket különböző közösségi média felületeken. Ez a lehetőség sokkal közelebb hozhatja hozzánk az iskolában még oly messzinek tűnő irodalmi életet.
Ezért is szeretek ilyen eseményekre járni, mert élőben láthatom, hogyan beszélnek az adott könyvről, annak megírásának körülményeiről, közelről látszik rajtuk, mennyire szeretik azt, amit csinálnak és a szünetekben remekül el lehet velük beszélgetni. Nagyon izgalmas ez a légkör számomra, ahol olyan emberekkel lehet találkozni, akik mertek nagyot álmodni és azt leírva, sok munka után létrehoztak valamit, amivel mások álmaihoz járulhatnak hozzá.

Találkozzunk a legközelebbi könyvbemutatón!
Morhen

Megjegyzések