Boldog születésnapot Drágám (írta: spartacus533 )
A hálószobában állok. Hallom a gyerekeket a földszinten játszani és a feleségem szeretetteljes próbálkozását, hogy viselkedjenek.
Apa mindjárt lejön az emeletről. –Suttogja, ahogy a nevetgélnek. – Meggyújtom a gyertyákat, apu tortáján, ne felejtsetek el énekelni!
Könnyek közt rogyok le a padlóra. Már öt év telt el a
gázszivárgás óta és minden születésnapomon egyre élénkebben hallom a hangjukat.
Kopogás (írta: OrbitalBadgerCannon )
Kopp, kopp.
A férfi felkelt.
Kopp, kopp.
Kimászott az ágyból.
Kopp, kopp.
- Jövök! –Kiálotta idegesen és miután megdörzsölte a szemeit,
az órára pillantott. – Hajnali fél négy?
Kopp, kopp.
Lement a földszintre, a padló nyikorgott minden lépésénél.
Kopp, kopp.
Félálomban és morogva közeledett az ajtóhoz.
Kopp, kopp.
Kinyitotta az ajtót, készen arra, hogy jól megmondja a
magáét annak, aki felkeltette.
- Hello? – Csak a némaság és az utcai lámpák fényei fogadtá
odakint.
Kopp, kopp.
Tekintetét a pinceajtóra irányította.
Kopp, kopp.
Tisztelettel (írta: SergeantDamon )
Egyáltalán nincs tekintettel rám, ahogy megragad és rángat.
Be kell, hogy valljam, hogy idegesít. Feldühít. Őszinte leszek, nem ez a
legrosszabb. Még mindig a családjával ülök, akik úgy tesznek, mintha semmi se
történt volna. Mintha senki lennék. Mintha semmi se lennék.
Néha rosszul érzem magam, amikor a kis játékaimat játszom.
Tényleg. De ha tippelnem kellene, ti se csinálnátok másképp. Mert a gyerekek
észrevesznek, látnak engem. A gyerekek sikítozása és a szüleik, kik őket
hibáztatják. Csak annyit kell tennem, hogy megfordítsam a fejem vagy kacsintsak
egyet.
Szegény lények. Mármint a szülők, nem a gyerekek. Ha tényleg odafigyelnének arra, amit mondanak nekik, nem válaszolnának így.
- Drágám, ez csak egy baba. Nem tud bántani.
De végülis, félig igazuk van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése