Sziasztok!
Veres Attila: Éjféli Iskolák antológiájának harmadik részéről, a Nulla óra nulla percről írok meg pár gondolatot.
A Tükörkék bárónő
Egy klasszikus őrült tudós történet, amiben feltalál valamit, amivel valamilyen hasznot akar magának szerezni, jelen esetben ez nem más, mint találmányának az eladásából származó nyereség.
Mégis akkor mi teszi mássá a történetet? Nos a válasz egyszerű, a kivitelezése.
Végig olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a tudós és a főszereplő apja közti beszélgetés simán lejátszódhatott volna Frankeinstein és egy kíváncsi falusi, vagy Drakula és Harker közt, mikor épp azt ecseteli, hogy mit szeretne elérni a találkozótól. Éreztem valami felsőbbrendű nyugalmat a tudósban, de lehet csak én képzeltem oda.
A fő kérdés, amire a választ kereste, hogy mi rejlik a halálon túl és erre a választ egy általa készített géppel tervezte elérni.
No de milyen gép ez? Mi működteti, milyen energiákból táplálkozik és egyáltalán létezik-e működő példány?
Szép jellemrajzokkal, ahol a fő- és mellékszereplőkből is többet ismerhetünk meg és végig megtartotta számomra azt a furcsa, szinte földöntúli tudományos hangulatát.
Közvetítőanyag
Néha ott találunk értéket, ahol abszolút nem számítanánk rá, és ezt ez a novella jól mutatja. Főszereplőnk egy roncstelepen dolgozott, de minden összejött neki és az élete romokban hever. Ám vendégei érkeznek, akik keresnek egy rejtélyes tárgyat, ami nagy értékkel bír számukra és valahol a roncstelepen kell lennie. Főhősünk felkerekedik, hogy előkaparja a tárgyat, de olyan dolog történik vele, amire soha nem gondolt volna.
A lepusztult telepen az élet által meggyötört ember, aki valami különleges tárgynak aminek értékét és értelmét nem lehet felfogni emberi ésszel.
Számomra érdekes kérdést boncolgat a novella, hogy vajon mi jelképezi a művészeteket a legjobban.
A mai napra egyelőre ennyi, folytatás jövőhét pénteken, amikor is a kötet utolsó három novelláját mutatom be és írok pár gondolatot róluk.
Addig is jó olvasást.
Morhen
Veres Attila: Éjféli Iskolák antológiájának harmadik részéről, a Nulla óra nulla percről írok meg pár gondolatot.
A Tükörkék bárónő
Egy klasszikus őrült tudós történet, amiben feltalál valamit, amivel valamilyen hasznot akar magának szerezni, jelen esetben ez nem más, mint találmányának az eladásából származó nyereség.
Mégis akkor mi teszi mássá a történetet? Nos a válasz egyszerű, a kivitelezése.
Végig olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a tudós és a főszereplő apja közti beszélgetés simán lejátszódhatott volna Frankeinstein és egy kíváncsi falusi, vagy Drakula és Harker közt, mikor épp azt ecseteli, hogy mit szeretne elérni a találkozótól. Éreztem valami felsőbbrendű nyugalmat a tudósban, de lehet csak én képzeltem oda.
A fő kérdés, amire a választ kereste, hogy mi rejlik a halálon túl és erre a választ egy általa készített géppel tervezte elérni.
No de milyen gép ez? Mi működteti, milyen energiákból táplálkozik és egyáltalán létezik-e működő példány?
Szép jellemrajzokkal, ahol a fő- és mellékszereplőkből is többet ismerhetünk meg és végig megtartotta számomra azt a furcsa, szinte földöntúli tudományos hangulatát.
Közvetítőanyag
Néha ott találunk értéket, ahol abszolút nem számítanánk rá, és ezt ez a novella jól mutatja. Főszereplőnk egy roncstelepen dolgozott, de minden összejött neki és az élete romokban hever. Ám vendégei érkeznek, akik keresnek egy rejtélyes tárgyat, ami nagy értékkel bír számukra és valahol a roncstelepen kell lennie. Főhősünk felkerekedik, hogy előkaparja a tárgyat, de olyan dolog történik vele, amire soha nem gondolt volna.
A lepusztult telepen az élet által meggyötört ember, aki valami különleges tárgynak aminek értékét és értelmét nem lehet felfogni emberi ésszel.
Számomra érdekes kérdést boncolgat a novella, hogy vajon mi jelképezi a művészeteket a legjobban.
A mai napra egyelőre ennyi, folytatás jövőhét pénteken, amikor is a kötet utolsó három novelláját mutatom be és írok pár gondolatot róluk.
Addig is jó olvasást.
Morhen
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés