Sziasztok!
Folytatom tovább Veres Attila: Éjféli Iskolák antológiájáról az írásom, a Testetlen-lelketlen szekció második felével.
Majd alszunk a hóban
Ez az a wellness, ami a fülszövegben is olvasható, ami maga a pokol. A kérdés, hogy tényleg vagy csak átvitt értelemben, az csak akkor derül ki, ha elolvassátok, de lehet még akkor sem.
A történet teljesen hétköznapi módon indul, egy pár wellness hétvégére indul, ahol pihenhetnek, ám még útközben baleset történik, ezután érkeznek meg a hotelbe. A szálloda átlagosnak tűnik, van pár furcsa alak és pár szóbeszéd, de hol nincs végülis ilyesmi, így a páros marad, hisz kifizették az utat. Ám lehet, hogy nem döntöttek jól, ugyanis egyre több bizarr dolognak lesz a tanúja a nő és az egész egy érdekes és váratlan véggel záródik.
Azért is érdekes a történet, mert megmutatja, hogy egy teljesen egyszerű élethelyzet hogyan válhat akár rémálommá, vagy végig az volt, csak nem látták?
Szorozva nullával
Hasonlóan az előbbi novellához, ez a történet is teljesen átlagos, hétköznapi is lehetne, de Attila világában ez nem így működik, mindig van legalább egy, de inkább több csavar a dologban. Így van itt is, a főszereplő naplószerűen meséli el a történetét, hogyan ismerte meg az utazás lehetőségét és az utazás során milyen dolgok történtek vele.
Ha eddig az volt a legnagyobb félelmed repülőn, hogy lezuhanhat, ezután inkább attól fogsz félni, nehogy kialudjanak a fények, miközben furcsa alak jelenik meg a sorok közt.
Az egész novellát átlengi a Lovecraft-i világérzés, amit nagyon jól sikerült megragadnia, nem fanfiction, se nem túl sok és nem tolja a képedbe, hogy ez milyen furcsa. Sőt, ennek ellenkezője, az egész mintha a megszokott világ része lenne, úgy beszélgetnek róla, az úticélokról és a legkülönösebb eseményekről, hogy fel se merül bennünk, hogy ez nem így van a valóságban is.
Hangulatos és igazán izgalmas írás, aminek a végén szintén nem azt kapjuk, amire számítottunk, bár bevallom őszintén, itt már nem is próbáltam kitalálni a végkifejletet.
Összesítve ez a szakasza az antológiának remek egységet alkotott, következő posztban folytatom az Éjszakai bőr részhez tartozó novellákkal.
Jó olvasást!
Morhen
Folytatom tovább Veres Attila: Éjféli Iskolák antológiájáról az írásom, a Testetlen-lelketlen szekció második felével.
Majd alszunk a hóban
Ez az a wellness, ami a fülszövegben is olvasható, ami maga a pokol. A kérdés, hogy tényleg vagy csak átvitt értelemben, az csak akkor derül ki, ha elolvassátok, de lehet még akkor sem.
A történet teljesen hétköznapi módon indul, egy pár wellness hétvégére indul, ahol pihenhetnek, ám még útközben baleset történik, ezután érkeznek meg a hotelbe. A szálloda átlagosnak tűnik, van pár furcsa alak és pár szóbeszéd, de hol nincs végülis ilyesmi, így a páros marad, hisz kifizették az utat. Ám lehet, hogy nem döntöttek jól, ugyanis egyre több bizarr dolognak lesz a tanúja a nő és az egész egy érdekes és váratlan véggel záródik.
Azért is érdekes a történet, mert megmutatja, hogy egy teljesen egyszerű élethelyzet hogyan válhat akár rémálommá, vagy végig az volt, csak nem látták?
Szorozva nullával
Hasonlóan az előbbi novellához, ez a történet is teljesen átlagos, hétköznapi is lehetne, de Attila világában ez nem így működik, mindig van legalább egy, de inkább több csavar a dologban. Így van itt is, a főszereplő naplószerűen meséli el a történetét, hogyan ismerte meg az utazás lehetőségét és az utazás során milyen dolgok történtek vele.
Ha eddig az volt a legnagyobb félelmed repülőn, hogy lezuhanhat, ezután inkább attól fogsz félni, nehogy kialudjanak a fények, miközben furcsa alak jelenik meg a sorok közt.
Az egész novellát átlengi a Lovecraft-i világérzés, amit nagyon jól sikerült megragadnia, nem fanfiction, se nem túl sok és nem tolja a képedbe, hogy ez milyen furcsa. Sőt, ennek ellenkezője, az egész mintha a megszokott világ része lenne, úgy beszélgetnek róla, az úticélokról és a legkülönösebb eseményekről, hogy fel se merül bennünk, hogy ez nem így van a valóságban is.
Hangulatos és igazán izgalmas írás, aminek a végén szintén nem azt kapjuk, amire számítottunk, bár bevallom őszintén, itt már nem is próbáltam kitalálni a végkifejletet.
Összesítve ez a szakasza az antológiának remek egységet alkotott, következő posztban folytatom az Éjszakai bőr részhez tartozó novellákkal.
Jó olvasást!
Morhen
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés