A visszatérés (írta: AndiNikole )
Évekig távol voltam, de most ideje volt hazatérnem. Alig
bírtam kivárni, hogy lássam a lányom, fogadok, hogy azóta sokat nőtt. Remélem
még mindig emlékszik rám. Pine Drive 1256, ez a cím. A ház annyira más, mint
amire emlékszem. Égkék színűek voltak a falai, csodás zafír színű redőnyökkel.
Most fehér volt és erdei zöldek voltak a redőnyök.
- Milyen ronda. – Gondoltam magamban, de a feleségemnek mindig különös ízlése volt. A függönyt elhúzták, majd visszaengedték a helyére. A bejárati ajtó nagyra nyílt és azt hittem a fejem kettéválik, olyan nagy mosollyal fordultam a csodálatos feleségem felé… amíg meg nem láttam a sörétes puska csövét.
- Miért nem maradsz halott? – Sikította.
- Milyen ronda. – Gondoltam magamban, de a feleségemnek mindig különös ízlése volt. A függönyt elhúzták, majd visszaengedték a helyére. A bejárati ajtó nagyra nyílt és azt hittem a fejem kettéválik, olyan nagy mosollyal fordultam a csodálatos feleségem felé… amíg meg nem láttam a sörétes puska csövét.
- Miért nem maradsz halott? – Sikította.
Az egyetlen félelme (írta:echutsz )
Már harmadik hete van bezárva.
Az ő hibája volt, hogy fel akarta fedezni ezt a helyet, ahol az ajtók régiek és nem nyílnak rendesen.
Nem fél a rajta eluralkodó éhségtől, hogyan égeti a gyomrát és a folyamatos görcsöktől.
Nem ijed meg az ételtől, amit ennie kell, hogy túléljen. Patkányok, csótányok, gekkók, rettenetes ízük van és mindig le kell gyűrnie hányingerét, mikor eszik.
Nem aggódik a sarokban gyűlő széklet miatt sem, akármennyire is egyre rosszabb lesz a szaga az idő előrehaladtával.
Nem rémiszti meg a hideg sem, amitől láz fejfájás kínozza és kimerültté teszi.
Az egyetlen dolog amitől retteg, az a kulcslyukon át, pislogás nélkül bámuló szem.
Már harmadik hete van bezárva.
Az ő hibája volt, hogy fel akarta fedezni ezt a helyet, ahol az ajtók régiek és nem nyílnak rendesen.
Nem fél a rajta eluralkodó éhségtől, hogyan égeti a gyomrát és a folyamatos görcsöktől.
Nem ijed meg az ételtől, amit ennie kell, hogy túléljen. Patkányok, csótányok, gekkók, rettenetes ízük van és mindig le kell gyűrnie hányingerét, mikor eszik.
Nem aggódik a sarokban gyűlő széklet miatt sem, akármennyire is egyre rosszabb lesz a szaga az idő előrehaladtával.
Nem rémiszti meg a hideg sem, amitől láz fejfájás kínozza és kimerültté teszi.
Az egyetlen dolog amitől retteg, az a kulcslyukon át, pislogás nélkül bámuló szem.
A barátom szellemtáblával játszott múlt éjjel. Az összes barátunk részeg volt, könyörögtem neki, hogy ne vegyen részt, de nem hallgatott rám. Ragaszkodott hozzá, hogy ez csak egy játék, de rossz érzésem volt és inkább elmentem aludni.
Azóta rémálmok gyötörnek.
Álmomban elmegyek otthonról és a közeli kocsmába térek be. Rebegtetem a szemem és egy férfival flörtölök. Meghív pár italra, nevet a vicceimen és felajánlja, hogy menjünk fel hozzá. Azonban nem a szex amit el akarok érni. A sötétség. Az a cél, hogy bántsam, csak azért, hogy lássam a fájdalmat az arcán. Követem. Ő részegen körém fonja a karjait. Beleülök az ölébe és végigsimítom a kezem az arcán, egészen a nyakáig. Hirtelen fojtogatni kezdem. Ez a férfi kétszer nagyobb, mint én, de valahogy mégis könnyedén sikerül legyűrnöm őt. A reakciói a meglepetéstől indult, ami előbb dühbe, majd félelembe csap át, ahogy tudatosult benne, hogy semmit se tehet. Lecsukódnak a szemei, a teste elernyed. Meghalt. Rögtön tudtam. Magamra néztem a tükrében és egy gonosz mosolyt láttam az arcomon és a szemeim… a szemeim éjsötétek voltak.
Teljesen leizzadva ébredek.
A rémálmok folytatódnak. Minden éjjel egy másik férfival álmodom. Egy másik lassú és kínzó halál. Ugyanaz az ördögi mosoly és fekete szemek.
Félek elaludni. Inkább elmegyek a kocsmába, hogy ébren maradjak.
Utolsó figyelmeztetés a zárórára. Felállok, hogy elinduljak haza.
Ma este senkit se visz haza? – Kérdezi a pultos vigyorogva.
…Nem hiszem többet, hogy csak álom volna csak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése