Nigel különösen unalmasnak találta az új állását, egészen addig, míg nem hallotta azokat az érdekes pletykákat az egyik munkatársáról. Mark eléggé jelentéktelennek tűnt, de nagyon különleges képességgel volt megáldva, meg tudta jósolni az emberek utolsó szavait. Az a hír járja, hogy mindig igaza volt. A legközelebbi cigiszünetjükön megkérdezte hát Markot róla.
- A bűvésztrükköm? Ez nem vicc. - Mondta Mark két szippantás közt.
- Amikor finoman megérintem valaki nyakát, hallom a fejemben az utolsó szavait. Néha a szavak felkavaróak, legtöbbször csak bizarrak vagy unalmasak. Néha a szavakat nehéz értelmezni, néha meg csak egyszerű kiáltás.
Nigel teljesen el volt képedve, Mark nem úgy tűnt, mint aki a bolondját járatja vele. Inkább tűnt vonakodónak, sőt óvatosnak, de Nigel nem hagyta annyiban a dolgot és a következő cigiszüneten tovább kérdezte.
- A legfélelmetesebb szavak, amiket hallottam? -Gondolkozott el Mark. - Az után volt, hogy megöleltem a nagybátyjám és hallottam az utolsó szavait. "Vigyázz a baltával, Eugene. Úgy képzeltem, hogy szerencsétlent feldarabolják. Ehhez képest ott voltam az ágya mellette amikor meghalt, békésen. Az utolsó kérése az volt, hogy milyen zenét játszanak a temetésén, így derült ki, hogy a "Vigyázz a baltával, Eugene" egy Pink Floyd szám.
Már majdnem meg volt győzve Nigel, de még látni akarta, hogy működik, de meglepődött, miután látta Mark homályos tekintetét, miután megérintette a nyakát.
- Nehezen értem a szavaidat. -Mondta Mark. - Halk motyogás, alig hallható, de úgy tűnik azt próbálod mondani, hogy "Madonna, Madonna! újra és újra. Van ötleted?
- Madonna? Az énekesnő? -Kérdi Nigel.
- Vallásos vagy? Nem? Akkor gondolom az énekesnő és nem Jézus anyja. - Felelt Mark, elnyomva a cigijét.
- Egyszerű akkor. - Mondta Nigel mosolyogva. - Elkerülöm Madonnát és örökké fogok élni.
- Sok szerencsét. - Felelt Mark. - Elég híres és nem tudod elkerülni a sorsod. Az én utolsó szavaim "Vásárolni voltam!" Mit kellene tegyek? Sose menjek bolt közelébe?
Két nappal később Markot holtan találtán. Egy taxival ment haza, ami egy kamionnal ütközött. A taxisofőr túlélte és a temetésen tartott beszédében elmondta, hogy a végzetes ütközés előtt Mark boldogan csevegett, hat vagy hét bevásárlószatyorral maga mellett.
Nigel teljesen kiborult. Talán mégse tudja teljesen elkerülni Madonna zenéjét, de egy ideig talán biztonságban lehet, ha nyaralni megy a nagyapja régi ohio-i fakunyhójába. Se tv, se rádió, se internet, se Material Girl. Nem magyarázta el a helyzetet Helennek, de a barátnője kedves és megértő volt vele. A legelső estén a kunyhóban azt mondta neki, hogy megpróbálja elterelni a figyelmét egy olyan játékkal, amit az egyik kalandvágyó barátjuk mesélt neki. Odakötözte Nigelt a konyhaszékhez, olyan szorosan, hogy alig tudott mozogni vagy beszélni. Utána gyengéden a fülébe suttogott.
- Ne aggódj drágám. Ha azt akarod, hogy megálljak, mondd ki a biztonsági szót, a kedvenc bandád nevét, Nirvana.
Az újszülött ( írta all_hail_belial )
A sikítások és sírások ébren tartottak egész éjjel. Tisztán megmondtam, hogy nem szeretnék még egy gyereket, de a feleségem ennek ellenére semmibe vette a kérésemet és kihordta a gyereket. A kiságy felett állva néztem az alvó újszülöttet és arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy anya nélkül kell majd felnőnie.
Egy munkanap során ( írta Unept )
Terry megigazította az egyenruhájához tartozó sapkáját, majd nyugtató kézmozdulatokat tett.
- Hölgyem, tudom, hogy meg van rémülve, ez teljesen normális. Ha le tudna nyugodni és megmondhaná, hogy melyik helyiségben vannak, akkor gyorsabban a végére érnék.
Arachnophobia, entomophobia, zavaros parazitózis. Már mindegyiket százszor látta rovarirtóként és Mrs. Smithson mindet egyszerre mutatta. Kitágult pupillák, hamuszürke bőrszín, idegesség és téveszmék. Megértető volt a helyzetének hatásaival szemben, de magában mosolyogva könyvelte már el a bevételeit a legújabb visszatérő ügyfelétől.
A nő a bejárati ajtón keresztül a lépcsőre mutatott.
- A ruhásszekrény. Egy hatalmas pók és tucatnyi kis utódja van, mindegyik akkora, mint az egyik szeme. Rögtön becsaptam a szoba ajtaját és futottam, olyan nagy volt. Biztos benne, hogy a vegyszer végez vele?
Terry megpaskolta a hátára erősített permetező szíját.
- Minden Mr. Kártevő termék száz százalékban biztonságos az emberre és száz százalékban halálos a rovarokra. Ha megbocsát. - Kerülte ki Mrs. Smithson-t és felment a lépcsőn a hálószoba irányába.
Ez volt a legnagyobb pók, amit valaha látott. Úgy nézett ki, mint egy fekete özvegy, de nagyobb volt, mint egy tarantula. A padlódeszkák mentén araszolt lassan az ablak alatt, a szekrényajtóval szemben.
Egy adagnyi permetet eresztett rá, amitől riadtan indult meg, de nem jutott sokáig, mielőtt görcsbe rándult volna. Másodperceken belül a hátán feküdt, lábai felhúzva termetes testéhez és nem mozdult.
- Asszonyom, már halott.
Szólt le és csak most vette észre, hogy megemelkedett a pulzusa.
- Igaza volt, hogy megijedt, még sose láttam olyan nagy pókot, mint a cipőm ezen a környéken. Már csak az utódokat kell megkeresni.
- Cipőnagyságú? -Kiáltott fel lentről.
- Igen, az ablak alatt.
Meghallotta a háta mögötti ruhásszekrényben a vállfák összekoccanását, pont amikor érkezett a válasz lentről.
- Nem, az volt az egyik kicsi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése