Sziasztok!
Veres Attila: Éjféli Iskolák antológiájának második csoportjából, az Éjszakai bőr második feléről pár gondolatot.
A Borostyán-komplex
A történet hétköznapi körülmények közt kezdődik, amikor is megismerhetjük a főszereplőnket. Nem túl izgalmas életet él, de ez jutott neki. Azonban életében egy váratlan esemény következtében olyan lehetőség nyílt neki, hogy eljuthat egy kóstolóra. Nem akármilyen kóstolóra, hanem komplexeket kóstolhat. Hogy mi az? Nos nem szeretném lelőni a poént, de olyan élményt nyújt, ami máshoz nem hasonlítható.
Nagyon élveztem ezt a fajta megközelítését a borkóstolásnak, mert mindig érdekesnek találtam, hogy egy profi ízlelő milyen aromákat tud kiérezni a borból. Ennek az italnak az élvezetére pedig senkinek sincs szükség képzésre, így bárki élvezheti.
Visszatérő vendég is van az Odakint sötétebb regényből, de hogy ki, azt nem mondom meg, csak azt, hogy érdemes odafigyelni a szereplőkre. No meg persze a Külvárosi Presszó sem ismeretlen ennek a kötetnek az olvasóinak.
Kisgömböc
Mindenki ismeri a Kisgömböc történetét, ugye? Na ez ugyanaz, csak sokkal sötétebb árnyalatban megjelenítve, de olyan jól, hogy azóta gyanakodva nézek még a hurkára is. Mert végülis a boldog befejezés mindig adott, de mennyire volt életszerű abban a helyzteben, hogy jó legyen a vége?
És ahogy azt az író is megírta a végszóban "Azt pedig sehol se állítja semmilyen írás, hogy az Antikrisztus ne lehetne egy házisertés."
Visszatérés az éjféli iskolába
Valószínűleg nem mondok újdonságot, ha azzal kezdem, hogy milyen hétköznapi módon indul a történet, amiben megismerhetünk két kisfiút, egyikük helyi, másikuk pedig örökbefogadott és kettejük beszélgetéséből ismerhetjük meg a helyszínt, ahol a történet zajlik.
Egyszerű termelői falunak tűnik, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy milyen terményeket növesztenek. Nem szeretnék sokat elárulni, de annyit igen, hogy a növények nevei igencsak beszédesek és kiderül pár információ a Borostyán-komplexekben lévő italokkal kapcsolatban is, szóval majd figyeljetek oda.
Elég borzongató belegondolni, hogy amit mi hétköznapinak veszünk, igazából csak a megszokás kérdése, ahogy a falu lakosai is természetesnek veszik azt, ahogy növesztik és feldolgozzák a terményeiket.
Jövőhéten a Nulla óra nulla perc novelláival folytatom a sort.
Addig is jó olvasást!
Morhen
Veres Attila: Éjféli Iskolák antológiájának második csoportjából, az Éjszakai bőr második feléről pár gondolatot.
A Borostyán-komplex
A történet hétköznapi körülmények közt kezdődik, amikor is megismerhetjük a főszereplőnket. Nem túl izgalmas életet él, de ez jutott neki. Azonban életében egy váratlan esemény következtében olyan lehetőség nyílt neki, hogy eljuthat egy kóstolóra. Nem akármilyen kóstolóra, hanem komplexeket kóstolhat. Hogy mi az? Nos nem szeretném lelőni a poént, de olyan élményt nyújt, ami máshoz nem hasonlítható.
Nagyon élveztem ezt a fajta megközelítését a borkóstolásnak, mert mindig érdekesnek találtam, hogy egy profi ízlelő milyen aromákat tud kiérezni a borból. Ennek az italnak az élvezetére pedig senkinek sincs szükség képzésre, így bárki élvezheti.
Visszatérő vendég is van az Odakint sötétebb regényből, de hogy ki, azt nem mondom meg, csak azt, hogy érdemes odafigyelni a szereplőkre. No meg persze a Külvárosi Presszó sem ismeretlen ennek a kötetnek az olvasóinak.
Kisgömböc
Mindenki ismeri a Kisgömböc történetét, ugye? Na ez ugyanaz, csak sokkal sötétebb árnyalatban megjelenítve, de olyan jól, hogy azóta gyanakodva nézek még a hurkára is. Mert végülis a boldog befejezés mindig adott, de mennyire volt életszerű abban a helyzteben, hogy jó legyen a vége?
És ahogy azt az író is megírta a végszóban "Azt pedig sehol se állítja semmilyen írás, hogy az Antikrisztus ne lehetne egy házisertés."
Visszatérés az éjféli iskolába
Valószínűleg nem mondok újdonságot, ha azzal kezdem, hogy milyen hétköznapi módon indul a történet, amiben megismerhetünk két kisfiút, egyikük helyi, másikuk pedig örökbefogadott és kettejük beszélgetéséből ismerhetjük meg a helyszínt, ahol a történet zajlik.
Egyszerű termelői falunak tűnik, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy milyen terményeket növesztenek. Nem szeretnék sokat elárulni, de annyit igen, hogy a növények nevei igencsak beszédesek és kiderül pár információ a Borostyán-komplexekben lévő italokkal kapcsolatban is, szóval majd figyeljetek oda.
Elég borzongató belegondolni, hogy amit mi hétköznapinak veszünk, igazából csak a megszokás kérdése, ahogy a falu lakosai is természetesnek veszik azt, ahogy növesztik és feldolgozzák a terményeiket.
Jövőhéten a Nulla óra nulla perc novelláival folytatom a sort.
Addig is jó olvasást!
Morhen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése